2012. július 20., péntek

Divat a harag

Nem leszel népszerű ebben az országban, ha bárkit nem utálsz, akit utálni kellene. Manapság ugyanis ez a divat.
Divat a harag.

Én elfogadom, hogy számos cigány tett azért, hogy a cigányságot olyannak lássuk, amilyennek látjuk. Elfogadom, hogy számos meleg viselkedik undorítóan. Elfogadom, hogy az előítéleteknek van alapja. Ha nem lenne, nem léteznének...

Az előítélettel nekem csak egy bajom van, mégpedig az, hogy NINCS OLYAN, hogy "A" cigányság, "A" melegek, "AZ" arabok.
"A" különböző népcsoportok EGYÉNEKBŐL állnak. Van köztük ilyen is, meg olyan is. Ahogy a magyarok között is. Olyan sincs ugyanis, hogy "A" magyarság. Mondom ezt úgy, hogy hazafinak tartom magamat és meghalnék a hazámért...
A határozott névelőket azért tesszük egy-egy népcsoport neve elé és azért próbáljuk meg beletuszkolni embertársainkat skatulyákba, mert a világ bonyolult és sokkal könnyebb úgy, ha egyszerűbben látjuk.
Az a bajom, hogy ezeket az egyszerűsítéseket LUSTASÁGBÓL (amely persze származhat fáradtságból is) alkalmazza az ember, vagy BUTASÁGBÓL (amelyről pedig soxor nem tehet az illető). És ez igaz rám is, mert soxor vagyok én magam is lusta (fáradt) átgondolni egy témát és előfordul az is, hogy tájékozatlanságból, félrevezetettségből fakadóan beszélek vagy írok baromságokat valamiről. A lustaságot és butaságot tessék tehát ebben az írásomban így értelmezni és ne sértődjön meg senki. Nem sértegetni akarlak benneteket...
Ha valaki cigányozni, zsidózni, vagy buzizni kezd, az vagy LUSTA vagy BUTA ahhoz, hogy egyenként ítéljen meg embereket. Általánosítani ugyanis egyszerűbb, az agy törekszik arra, hogy egyszerűsítsen és kevesebb energiával megoldjon dolgokat. Ha hagyod, ezt teszi az agyad Veled...
Amikor mónikasón (direkt kisbetűvel) nevelkedett faszkalapok teszik ezt, azt könnyebben elfogadom. Ennyi eszük van, még azt is elfogadom, hogy többnyire nem tehetnek róla. A környezetüknek, a lehetőségeiknek köszönhetik azt, hogy ennyire korlátoltak. Amiről viszont tehetnek és amiben hibásak, ha meg sem PRÓBÁLNAK kitörni a korlátaik közül. Ha nagyon jól érzik magukat az egyszerű kis világukban és alapvető összefüggéseket nem látnak meg. Ha maguknak köszönhetik tehát a nyomorukat, ha megérdemlik. Az persze aggasztó, hogy egyre többen vannak és lassan sikk bunkónak lenni. De ha az embernek nincsen rájuk energiája, akkor viszonylag jól védekezhet a primitív emberek ellen. Kerülni kell a társaságukat. Egyszerűen nem mégy oda, ahol "EZEK" vannak. Az "EZEK" szót direkt használom és tartom azt a véleményemet, hogy attól nem értelmes lény valaki, hogy tud beszélni. Szóval ki kell kerülni "EZEKET" és kész.
Persze ha erőt érzel magadban, hogy megváltoztasd őket, akkor meg csináld. Szerencsére sokan vannak, akik elég erősek ehhez a nem kis feladathoz és úgy dolgoznak velük, hogy megbecsülést - sem anyagit, sem erkölcsit - nem kapnak. A primitív emberekkel dolgozni ugyanis nem mindig hálás, a szó szoros értelmében legalábbis. De vannak, akiknek egy megmentett lélek is elég és nem várnak semmilyen hálát. Mindig csodálattal néztem rájuk...
Még talán annyit a hátrányos helyzetű emberekről, hogy a többnyire saját maguknak köszönhető sorsuk miatt persze tele vannak HARAGGAL, és a haragnak táptalaj kell. Cél. Célt keresnek tehát a haragjuknak és mi sem egyszerűbb, mint valamely külső jegy alapján (például bőrszín) jól megkülönböztethető csoport ellen fordulni. Szóval "EZEK" teljesen mindegy kikre, de valakikre KELL haragudjanak, miközben SAJÁT MAGUKRA kellene haragudniuk.
Helyesebben a haragra fordított energiákat másra fordítani. 
Például sorsot fordítani. 
Tanulni, olvasni, dolgozni, többet foglalkozni a gyerekkel, hogy ha nekem nem is volt lehetőségem kitörni, Neki LEGYEN.
Az én nagyszüleim például egyszerű emberek voltak, ZÉRÓ lehetőséggel. De a szüleimnek már kicsit több lehetőségük volt és nekik köszönhetően nekem még több. Nekik ráadásul nem segített senki...
Meggyőződésem, hogy egyetlen dolgon múlik minden: van-e igény. Aki igénytelen, azzal nem lehet mit kezdeni ugyanis. Egyetlen feladatunk van az életben, mégpedig kihozni magunkból a maximumot. Aki ezt eléri, nem élt hiába. És bármit is jelent eza maximum, nincs miért szégyenkeznie!
Csak azt kell szégyellni, ha hagytad magad lenyomni. Ha nem küzdöttél, ha feladtad. Ha beletörődtél...

Visszatérve a haragra, mint divatra:

Nekem azzal van a bajom, amikor ÉRTELMES emberek cigányoznak, buziznak, zsidóznak... satöbbi.
Nekik ugyanis NINCS mentségük.

Válasszuk ketté az értelmeseket!
Sajnos vannak, akik valamilyen indokból, rafináltan lázítanak egy-egy népcsoport ellen. Hasznuk származik belőle, ha a BUTA tömegeket manipulálják. Mindig voltak "ILYENEK" és mindig lesznek is.
Ők a gonoszok. 
Veszélyesek. 
Ők azok, akiknek köszönhetjük a háborúkat, a nyomort. 
Nincsenek sokan, de szorgalmasak. Mindig munkálkodtak a háttérben és amíg világ a világ, fognak is.
Nehéz felismerni őket, mert rafináltak. Jól álcázzák a szándékaikat és csak az értelmes ember ismeri fel őket.
Őket viszont nem tudják becsapni.
Ők a másik oldal.
Én abban bízom, hogy azok az ÉRTELMES emberek, akik ezzel együtt JÓINDULATÚAK is, azért többen vannak. 
Bízom benne, hogy az Ő akaratuk érvényesül a világban. Ha nem bíznék ebben, nem lenne értelme élnem. Mert ha nem bíznék bennük, akkor nem hinném, hogy a világ jó, az élet szép, még ha nehéz is néha. Akkor nem hinném, hogy a végén mindig a jó győz.
Persze ehhez az kell, hogy a JÓK hallassák a hangjukat. Hogy SOHA NE LEGYENEK LUSTÁK elmondani a véleményüket. SOHA ne legyenek LUSTÁK eloszlatni a ködöt, amit a gonoszok fejlesztenek.
Azokra az ÉRTELMES, JÓINDULATÚ EMBEREKRE viszont HARAGSZOM, AKIK LUSTÁK!
Ha valaki LUSTASÁGBÓL nem gondolkodik, LUSTASÁGBÓL NEM HALLATJA A HANGJÁT, annak NINCS MENTSÉGE!
Az értelmes embernek ugyanis FELELŐSSÉGE van. Ő NEM élhet bele a vakvilágba, nem törődhet bele semmibe.
Neki az a dolga, hogy TEGYEN. Ha ehhez eszközt adott neki az élet - vagy ha úgy tetszik, az Isten - akkor kötelessége élni azzal.

Bennem nincs harag? Bennem nincs félelem? Nem vagyok lusta?
Dehogynem. Rettegek a gonoszoktól, ha nem vigyázok akkor gyűlölök is azonnal és bizony sokszor lusta vagyok végiggondolni dolgokat. Én is hajlamos vagyok jól beazonosítható jegyek alapján mutogatni népcsoportokra.
Bevallom, néha még cigányozni, buzizni, zsidózni, arabozni... satöbbizni is szoktam.
Nem vagyok rá büszke, mert a gyengeség, a butaság jelének látom ezt. És sem gyenge, sem buta nem szeretnék lenni...
De harcolok magammal és soha nem fogom feladni. Hiszem, hogy bárki képes változni és az értelmes ember képes uralkodni a gondolatain.

Hiszem, hogy az előítélet KIIRTHATÓ.

Mit lehet ezért tenni?

Az ember egymaga többnyire gyenge. Nem szégyen tehát másokra támaszkodni. Olyanokra, akikben bízunk. 
Tartani egymásban a lelket. Erre vannak a szeretteink, a barátok. Hogy figyelmeztessük egymást, amikor valamiről hülyeséget gondolunk, mondunk, vagy írunk. 
(Persze a lelket abban lehet tartani, akiben van. Akinek van lelke. Csak ilyen barátaim vannak. Lelketlenekkel nem barátkozom.)

És ha szólok, én azoknak szólok, akik fontosak nekem. Vállalom, hogy esetleg megharagszotok rám, mert tudom, hogy pillanatnyi elmezavar az nálatok, amikor HÜLYESÉGEKET beszéltek vagy írtok. Nagyon jól tudom, hogy ami lustaságnak látszik, az néha csak fáradtság. Amikor kipihenitek, akkor majd átgondoljátok. És belátjátok.
Én is így szoktam...

Úgyhogy remélem, hogy belátjátok azt is, hogy haragudni nem jó. Nem egészséges. 
Az előítélet nem jó és nem egészséges. 
Cigányozni, buzizni, zsidózni, arabozni... nem jó.

Amíg csak egy ember van, aki előítélet miatt kerül hátrányba, addig a világ nem jó! Addig a gonoszok győznek...

Hogyan védekezhetsz az előítéletek ellen?
Hát úgy, hogy erőt veszel magadon. Nem könnyű, de senki nem ígérte, hogy könnyű lesz...
Sokkal könnyebb ugyanis sodródni az árral. Manapság pedig az ár, a divat az, hogy a saját haragodat máson éld ki.

Szóval az előítélet ellen úgy tudsz védekezni, ha megismerkedsz emberekkel abból a csoportból. Ha a cigányságot akarod megérteni, akkor ismerned kell cigányokat. Ha a homoszexuálisokat akarod megérteni, akkor ismerned kell homoszexuálisokat. 
És így tovább...
Mindaddig ugyanis, amíg az információidat nem első kézből, SAJÁT TAPASZTALATAIDBÓL szerzed, soha nem tudhatod, hogy nem csaptak-e be.

Nekem se higgy! Ne hidd el nekem, hogy vannak rendes, dolgos, okos romák! Ne hidd el, hogy vannak hűséges, párkapcsolatban normális életet élő melegek! Ne hidd el nekem, hogy nem minden zsidó akar kihasználni!
Ne higgy senkinek, csak magadnak!

TAPASZTALJ!

Tapasztalni pedig csak úgy fogsz, ha nyitott vagy.
Nem veszélytelen, fogsz csalódni is. Kapsz majd a pofádra...
Fogsz találkozni ápolatlan, dologtalan, tolvaj romákkal. Fogsz találkozni olyan meleggel, aki rádmozdul és kellemetlenkedik.
Lesznek rossz élményeid, de ez az ára annak, hogy egy életre megváltozzon a véleményed az előítéletekről.
Nem túl nagy ár ez, nagyon megéri.

Csak ennyit higgy el nekem!

2012. július 4., szerda

Nekem ne ugass!

Tényleg furcsa egy világban élünk. Vagy csak a nagyváros teszi az embereket ilyenné?
Mindegy is, legalábbis az eredmény szempontjából.
Az eredmény pedig az, hogy Budapest lakhatatlan. Élhetetlen.
Azt hiszem, nem vagyok újkeletű városlakó. Budapesten 1990. óta lakom, belaktam az egész várost. Laktam külső kerületekben, laktam a belvárosban. Laktam téglában, bérházban, panelban, földszinten, tetőtérben, tizediken.
Mindnek voltak előnyei, de alapvetően mindet utáltam.
Biztosan bennem van a hiba.
Ahol most lakunk, ott éppen egy tucat évet húztunk már le. Gombócból is sok.
Amikor ide költöztünk 2000-ben, a ház előtt egy aszfaltos focipálya volt, egy részén pinpong asztal, másik részén nem eus játszótér.
Szerettük. A focipályán a kölkök rúgták egész nap a labdát, ami persze szép dolog. Ha nem azt kellett volna hallgatni az embernek - a labda puffogásán kívül - hogyan üvöltöznek egymással. Változatos magyar nyelvünket már egészen fiatal korban magas szinten műveli az ifjúság. Öröm hallgatni.
A pingpong asztalon labda akkor pattant, amikor egyetlen alkalommal a feleségemmel lementünk. Ez még a naív korszakunk kezdetén volt, amikor azt hittük, a pinyóasztal pinyózásra van. De nem. Mivel az emeletesek között az uralkodó szélirányban szépen fel tud gyorsulni a szél, pingpongozni esélytelen. Mindenki egyszer próbálja meg. Azután pedig a pingpong asztal arra szolgál, hogy azon éjszakánként jobb esetben helyihülyék üldögéljenek, rosszabb esetben hajléktalanok aludjanak alatta és/vagy rajta. Vagy narkósok. Volt itt minden. Persze az embert nem zavarná a helyihülyék gyülekezete, valahol kell üldögélni. De az üldögélés Budapesten (is) annyit tesz, hogy sörözgetünk közben és egy idő után dőlnek az üvegek és/vagy baszkodjuk a földhöz azokat. A hajléktalanokkal sincs semmi baj, azzal van baj, ha összecsinálják a környéket. Márpedig összecsinálják, az tuti. A narkósokról meg ne is beszéljünk...
Szóval a pingpong asztal nagyon jó dolog. Mindenkinek javaslom, hogy tegyen ki egyet a háza elé...

Persze kell játszótér is, hiszen a gyerekeknek valahol el kell tölteni az időt. Az persze más téma, hogy az aszfalt nyáron olyan meleg, hogy épeszű szülő ide nem viszi a gyerekét. Csak este. Így aztán nyolctól éjfélig rohangálnak a kiskölkök. Lehet, rosszul emlékszem, de nálunk nyolckor takarodó volt gyerekkoromban. Mindegy, Budapesten más az életritmus.
Amikor éjjel elcsitultak a csemeték, jöttek a kis-középkamaszok. Valahogy a láncos hintát mindenképpen át kell pördíteni, vagy neki kell csapkodni a tartóvasnak. Élvezet hallgatni éjjel kettőkor...

Így talán érthető, hogy miért örültünk, amikor az aszfaltot feltörték, a nem eus játszóteret megszüntették és helyére park került.
Csak az a szép zöld gyep, az fog hiányozni. A gyep...
Na, itt nincs Poldi bácsi, aki összeszedné a szemetet és ha lenne is, nem bottal, hanem lapáttal kellene járnia.
Ugyanis Budapesten az alap, hogy a parkot azonnal teleszaratják a kutyások. Mi, a lakók pedig mint az ipari robotok, vonal mentén közlekedünk. Mindenki megtanulja ugyanis hamar, mekkora felelőtlenség is átvágni a "füvön", a kis kerülővel elhelyezett járda helyett. Mire kivakarod a cipőd recéi körül a kutyaszart, majd megtanulod. És megfogadod, hogy soha többet...
A kutyák ezen mellékterméke ellen lehet tehát védekezni és csak mellesleg jegyzem meg, hogy egy park, amiben egyébként minden bejáratnál ki van téve a "Kutyát a parkba vinni tilos" tábla, nem azért készül, hogy oda a helyi lakosok lemenjenek és ott jól érezzék magukat?
Nos, egy jobb világban de. Itt meg? Kutyaszarató hely. Ez van.

Nade a hosszas bevezető után térjünk rá a lényegre. A lényeg és egyben a bejegyzésem mondandója is az, hogy napok óta reggel ötkor ébredünk, mert van pár barom, aki a kutyáját sétáltatja és ugattatja.
Igen, tudom: "Mit csináljon szegény kutya, beszélni nem tud?".
Ez a fasiszta duma, amit a kutyások nyomnak, amikor az ember szóvá teszi nekik.
A kutyás ugyanis azt feltételezi rólad, hogy ha neked nincs kutyád, akkor te a kutyákról semmit nem tudsz, azokhoz nem értesz. Egyben magáról meg azt feltételezi, hogy mivel van kutyája, egyből ért is hozzá.
Mindkét gondolatmenet hibás.
Az elsőről annyit, hogy épeszű embernek azért nincs kutyája PANELBEN, mert a kutya NEM VALÓ panelbe. Aki ért a kutyákhoz, az tudja ezt. Persze van a rossz duma, hogy kistestű kutyát lehet panelben is tartani, de NEM. A kistestű kutya is ugat, a kistestű kutya is tojik és a kistestű kutya is nekiugrik a gyerekednek, ha fenyegetve érzi magát. A kistestű kutya is tud olyan traumát okozni a gyerekednek, hogy egy életre félni fog a kutyáktól. És természetesen pont a kistestű kutyák azok, amelyeket a gazdáik szájkosár és póráz nélkül, szabadon kóborolni hagynak, mert "Nem bánt...". Pedig de. Akit harapott már vádlin bichon bolonese, vagy csivava, az tudja, miről beszélek. Ez a kérdéskör is messze vezet, úgyhogy hagyjuk.
Maradjunk az ugatásnál. Szóval a kutya ugat, ez tény. Nade kérem a kutyát lehet nevelni. Ahány kutyám volt, mindnek nagyjából kettő perc volt megtanítani azt, hogy ha azt mondom, hogy csend legyen, akkor csend legyen. Nem bonyolult ám...
Úgyhogy csak egy feltételezés marad: a kedves gazda direkt csinálja. Élvezi, hogy a mocskos dög minden hajnalban felugat 4000 embert.
Egyébként ez is szomorú tény, de a legszomorúbb, hogy a 4000 ember között NINCS - rajtam kívül - egy sem, aki esetleg ezt szóvá tenné. A sok zombi csak viseli, ahogy 2-3 barom tönkreteszi az életét.
Ez ám a szomorú. Hogy itt tart a pesti ember ingerküszöbe. Hogy már megs em hallja, vagy annyira bele van fásulva, hogy ha hallja is, fel sem fogja.
Persze lehet ez ellen harcolni és mászkálhat az ember hajnalonként a ház elé és beszélgethet kutyásokkal - akik egyébként nagyon segítőkészek, és SOHA nem az ő kutyájuk ugat, hanem másé - és másnap reggel ugyanúgy ugattatják a kutyát. Szarnak a fejedre, sőt még röhögnek is magukban, hogy a hülyegyerek nem tud aludni. Biztosan nem fáradt...
Kultúr ember tudja kezelni az indulatait, így én nem dobálok az ablakon ki semmit, nem lövöldözök légpuskával, nem teszek ki csirkebelsőséget parkányméregbe áztatva vagy zsilettpengével megspékelve.
De megértem azokat, akik eljutnak erre a szintre.
Én azért nem, mert továbbra is meg vagyok róla győződve, hogy nem a kutya a hibás. A kutya az egy szeretni való, jól nevelhető, ragaszkodó állat. Csak a gazdájától függ, hogyan viselkedik.
A kutya ugat, ha engedik és a kutyszart sem fogja maga után összeszedni.
Ezek tények.

Persze a lényeges kérdés az, hogy mi a megoldás. És ha ezt az ember felteszi magának és sokat gondolkodik rajta, akkor előbb-utóbb kitalál valamit.

Az emberek meg fognak változni? Nem.
A kutyák maguktól abba fogják hagyni az ugatást? Nem.
Jó kormányunk és önkormányzatunk tesz valamit az élhetőbb életért? Nem.

Akkor? Hogyan lehet magunkat kivonni az események hatásköréből?

Nagyon egyszerű a válasz: el innen.
Aki nem képes nagyvárosban élni, az ne éljen nagyvárosban. Nem Budapest tehet róla. Budapest az Budapest és az is marad.

Minekünk nincs itt a helyünk.
Logikus.

Úgyhogy megyünk is, hamarosan.
Nekem a pesti idegbeteg kutyák nem ugatnak többet, helyettük ugassanak majd a vidékiek...