2012. április 2., hétfő

Lemondott...

Csak pár szó.
Olyan országban élünk, ahol annak örülünk, hogy valaki megtette azt, ami minden más országban magától értetődő.
Olyan országban élünk, ahol meg lehet (és kell) tapsolni valakit, aki lejáratta az oktatást és az országot.
Olyan országban élünk, ahol nem azért mond le a köztársasági elnök, mert hibázott, hanem mert megsértődött.
Olyan országban élünk, ahol doktori címet kaphatott az, aki nem tudja, hogy az ártatlanság véLelme és nem véDelme illeti meg.

De ez nem Schmitt Pál hibája. Ő ennek az országnak a terméke. Itt született, itt szocializálódott. Itt emelkedett hatalomra. Mi, magyarok tettük ilyenné. MIND hibásak vagyunk.
Schmitt Pál hibája annyi, hogy mindeddig az életében nem keveredett olyan helyzetbe, amikor kénytelen volt elismerni a tévedését. Talán azt hitte és hiszi még most is, hogy Ő tévedhetetlen.
Pedig tévedni emberi dolog ám. (Másra kenni meg még emberibb... bocs!)

Szóval furcsa körülmények ide, taps oda, hadd örüljek mégis annak, hogy a többség akarata érvényesült.
Mert lehet, hogy néhány ember - család, barátok, elvtársak - azt gondolják, hogy csúnyán elbántak Schmitt Pállal, de azért a többség, mégpedig a nagytöbbség azért érezte végig, hogy nagy baj van.
Pártállástól függetlenül.
És biztosan az én ismerettségi körömmel van a baj, de az én ismerőseim közül bizony MIN_DEN_KI egyöntetűen azt mondta, hogy Schmitt Pálnak vissza kell adni a doktoriját és le kell mondania.
És az ismerőseim közül mindenki azt mondta, hogy minél hamarabb teszi ezt meg, annál kevésbé járatja le magát és az országot.
Annál kevésbé rombolja le az emberek igazságba és jogszerűségbe vetett hitét.

Úgyhogy személy szerint én gratulálok Schmitt Pálnak, hogy végül mégis meg merte tenni.
Hogy nem húzta tovább, hogy nem rombolt tovább.
Nagyot nőtt most a szememben és még az is lehet, hogy egyszer majd akkorára nő vissza, mint amekkora volt azelőtt, hogy ezek a disznóságok kiderültek volna.
Kívánom, hogy tényleg írjon egy igazi, színvonalas, a társadalom számára hasznos, saját doktorit!
Kívánom, hogy attól legyen híres, ami pozitívat tett életében!
Kívánom, hogy az emberek tudjanak megbocsátani neki!
Kívánom, hogy lelje meg a saját lelki békéjét!

Addig is, viszlát, Schmitt Pál!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése