Én is az átvert 2,8 millióba tartozom?

Én magam is kiléptem a magánnyugdíjpénztárból. Jaj, de nagyon rá is faragtam. Most majd akik bennmaradtak, azok sokkal jobban járnak, merthogy ők "is" kapnak majd állami nyugdíjat. Emellé meg ott lesz majd a "megmentett" magánnyugdíjuk is. Nos, kedves barátaim (bár ezt a szófordulatot is kisajátította valaki más, de talán szabad használnom), akkor nézzük is, mi a helyzet szerintem.

Én magam a kilencvenes évek elején kezdtem el dolgozni, azóta van fizetésem. Folyamatosan. Folyamatosan átlagos, éppen csak inflációkövető. Sőt, talán a reálértéke még kicsit emelkedett is azóta, ahogy az életem és a karrierem - ha lehet ezt így nevezni - haladt szépen előre. Talán kicsit jobban élek, mint húsz éve éltem. Azaz immáron 22 éve vagyok - amikor ez az államosítási tranzakció lezajlott, akkor éppen 20 éve voltam - kereső. Ismétlem: folyamatosan. Azaz a munkáltatóim folyamatosan fizették be a fizetésem x százalékát (változó, de 5 és 10 között, kiegészítésekkel) a KÖTELEZŐ magánnyugdíjpénztárba. Mert amikor ugyebár ez a nagy találmány elindult, nekünk, akkor még 35 év alattiaknak kötelező volt belépni. NEM volt választásunk. Hát beléptem és benn is voltam egészen 2010 végéig.

Nem tudom ki-miként tervezi az életét, de szerintem azért a nagy többség kis hazánkban azt gondolja, hogy úgy 20 éves korában elkezd dolgozni, majd dolgozik (jelenleg) 65 éves koráig és a jól megérdemelt nyugdíját élvezi ezután. Azaz dolgozunk összesen 40-45 évet (attól függően, hogy szakmunkás, szakközepes, vagy felsőfokú végzettséget szerzünk-e). Természetesen csak akkor, ha VAN munkánk folyamatosan, amire persze megintcsak nincs garancia, sőt egyre kevésbé jellemző. És ahogy most nézem ráadásul, az öregségi nyugdíj korhatára úgy változik, hogy az én generációm majd 70 éves korában mehet el nyugdíjba, ha megéri...

Akárhogy is, az én esetemet véve tegyük fel, hogy dolgozom 65 éves koromig, majd nyugdíjaznak.

Nos, az én esetem egyébként még pozitív példa, hiszen azok között voltam, akik most, a kilépésnél kaptak is valamit. Azaz nekem például volt hozamom. A feleségemnek egy másik magánnyugdíjpénztárnál egy kanyi vasat nem fizettek, de számos fényképet találtunk a neten arról is, ahogy egyeseknek megérkezett a 750 forintos kifizetés. Szóval ennyi volt a hozam.

De vegyük az én esetemet: kifizettek nekem másfél millió forintot, mint hozamot. Ennyit fialt a pénzem az 1995-ös belépésem óta (ha jól emléxem, akkoriban köteleztek a belépésre minket). Tehát 15 év alatt gyűlt nékem kamatokkal meg mindennel másfél milla.

Egyrészt, ezek szerint a befizetett pénzek átlagát tekintve havi 8.333 HUF gyűlt a számlámon és kamatozott Nekem. Tehát ha még ugyanebben a tempóban gyűjtögetek, akkor az elkövetkező 25 évben még 2.500.000,- HUF összeadva 4.000.000,- HUF gyűlt volna össze a magánnyugdíj számlámon. Egyszerüsítek, mert a bankok hókuszpókuszait nem lehet követni. Azért mai reál értékkel számolok, mert mindez persze kamatozna addig - ha pozitívan gondolkodom és nem bukik be pölöl a pénztár -, tehát ha azt szeretném tudni leegyszerűsítve, hogy mennyit is ér ez a pénz, akkor ennek a négy millának a mai értékét kell nézzem. Kicsit bonyolult, de remélem érthető.

Tehát mennyi is négy millió forint mai értéken? Mit lehet belőle tenni? Nos, ha a mai életszinvonalamat nézem - amiben sajnos még nincs gyerek, csak kettőnket kell eltartsuk a feleségemmel - akkor 4.000.000,- HUF annyit tesz, hogy 20 hónapig, azaz nem egészen kettő évig tudnám az állam által jelenleg adott pofátlan nyugdíjat kiegészíteni ahhoz, hogy a kereső időszakban megszokott életszinvonalat éljük. Tegyük fel, hogy a feleségem azért bukott a mutatványon, merthogy hirtelen kellett (volna) kivenni a pénzt és tegyük fel, hogy a feleségemnek is hasonlóan fizetett volna a saját nyugdíjpénztára. Azaz tegyük fel, hogy ő is ugyanannyit kapna kézbe nyugdíjba vonulása után, mint mondjuk én, azaz az ő részéről sem csappanna meg a bevétel.

Tehát a nagy takarékoskodással a nyugdíj után még KÉT ÉVIG élhetnénk hasonló életszinvonalon??? És itt jön a másrészt.

Mert másrészt nagyon nem biztos, hogy az ember egész életében olyan szerencsés lesz, hogy ugyanilyen "jól" fog fiallni a pénze. Könnyen lehet, hogy bebukik a nyugdíjpénztár, az állam, minden. Akkor meg miről is beszélünk?

Mit is jelent egyébként 8.333,- HUF manapság? Például 20 napi meleg ebédet egy menzán, az otthonról becipelt, megmikrózott kaja helyett. Vagy 2 darab színházjegyet havonta. Vagy 2-2 darab gyógyfürdő jegyet havonta. De sorolhatnám még. Ez az a pénz, amit a SEMMIÉRT havonta befizet az ember - helyett a munkáltató - és amiből majd valamikor a ködös jövőben lesz majd valami. Ez az a pénz, amit manapság nem költök magamra, magunkra. Ez az a pénz, amit ellopnak és el is fognak lopni tőlünk, amíg világ a világ.

Úgyhogy akkor hogy is van ez az átvert 2,8 millió ember dolog, amit mint gumicsontot rág a média napok óta?

Nos, harmadrészt: 2011 volt a legjobb év az eddigi életemben. A kifizetett tagsági díjból és munkáltatói kiegészítésből hosszú évek óta először elmentünk nyaralni. Salzburg, Verona, Horvát tengerpart, napsütés, olivabogyó. Talán emlékszel még... A kifizetett pénzből kifizettem azokat az adósságaimat, amiket évek, de inkább évtizedek óta görgettem magam előtt (bútorkölcsön, szőnyegkölcsön, hűtőgépkölcsön, és mindeolyankölcsön, amit még összeköltözésünkkor, azaz 2000-ben, 11 éve vettünk fel a feleségemmel). A kifizetett pénzből meghagytam egy olyan összeget, ami ott figyel a számlámon és aktív kereső korom óta ELŐSZÖR van az, hogy nem mínusszal kezdődik az egyenlegem. Először van az, hogy nem kell rettegjek attól, mi romlik el éppen a lakásban, az autón és azt miből fogom kifizetni. Aktív kereső korom óta először van az, hogy viszonylag nyugodt vagyok, mert van némi tartalékom. És aktív kereső korom óta először van az, hogy a bankszámlámat vezető bank nem von le havonta 10-20 ezres közötti összeget a kamatokra, mert nem tartozom nekik. Kvázi havonta 10-20 ezressel többet költhetek magamra, vagy takaríthatok meg.

Nem érzem magamat átverve.

Azért nem érzem magamat átverve, mert AKKOR éreztem magamat átverve, amikor egy olyan dologba kényszerítettek bele, amiből már akkor tudtam, hogy SEMMI hasznom nem származik majd. AZ VOLT az átverés.

És hogy nem gondolok a jövőmre? Hülyének néztek? Gondolok én arra, de abban biztos lehet a jó állambácsi, hogy CSAK OLYAN befektetésben fogom tartani a "jövőmet", amire nem teheti rá a kezét SEMELYIK SENKIHÁZI POLITIKUS. Hogy ez mi? Majd hülye lennék elárulni...