Talán mindenki emlékszik még a viccre, amiben a karácsonyfa alatt önfeledten játszadozó gyerekre ráüvölt az apja: Minek örülsz, elfelejted, hogy ****** vagy? Több változat is kering, különféle, de halálos betegségekkel. Szóval valahogy én is így érzem most magamat.
Válság van, baj van, szopás van.
De én mégis örülök.
Örülök annak, hogy nem vagyok beteg. Örülök annak, hogy akiket szeretek, szintén megvannak. Örülök annak, hogy van munkám. Örülök annak, hogy még ha apró örömöket is, de megtalálom mindig azt, aminek lehet örülni.
Örülök annak, hogy szeretek valakit és hogy ez a valaki is viszontszeret.
Ennek örülök a leginkább.
Lehetnék szomorú, hiszen sok sz*r történ idén is. Lehetnék szomorú, hiszen olyanokkal is történt sz*r idén, akik nekem nagyon fontosak. Velem is történ sz*r idén.
Én mégis örülök.
És tudom, hogy ez a sok sz*r is elmúlik egyszer. Csak azt nem szabad hagynunk, hogy rámenjen az egészségünk. Hogy addig idegeskedjünk, amíg tényleg lesz miért idegeskedni.
És hidd el nekem, hogy ami Veled történik, annak is megvan az oka. Egy olyan cél felé terel Téged, amit még nem látsz. Semmi sem véletlen. Egy dolgod van: ki kell bírjad. Nincs más választásod.
És ha kibírtad, ha vége van, akkor majd nevetve fogsz visszagondolni rá.
Addig pedig próbáld megtalálni a kis örömöket, teljesen mindegy, milyen praktikákat találsz ki ehhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése