"Vacsoracsata és Hal a tortán, nameg főzőversenyek egymás hegyén-hátán. Főz az ország Nyíregyházától Sopronig." Az alábbi mondat Éccsapám stégszomszédja szájából szaladt ki Noszlopon, ahol augusztus 8-án megint megrendezték a szokásos főzőversenyt. Igaza van Gyulabá!
Noszlop Veszprém megyében van, a Pápa és Devecser közötti, kissé kacskaringós (30 kilométer, 120 kanyar...) úton. Leginkább "a Nyócason" közelíthető meg vagy Devecsernél jobbra lecsavarva, vagy már Ajka-Bakonygyepesnél jobbra, majd egy Európai minőségű sokszámos hátsó úton haladva. Noszlop híres a Noszlopi Finomságokról is, amelyeket mellesleg Devecserben gyártanak a Rákóczi utcában, de ettől még igaz a nevükben lévő "finomságok", hiszen finomak.
És Noszlopon áthaladva nem kerülheti el a figyelmünket az a diófa liget, amely helyet és árnyékot ad az augusztusi melegben főzni, vagy csak egyszerűen kikapcsolódni vágyóknak.
A verseny-jelleg számomra igazándiból nem fontos, én azt tartom inkább fontosnak, hogy Édesanyámat nagyon régen láttam már ennyire felszabadultnak és vidámnak. Rá és barátnőjére tényleg illett a "Víg barátnők" csapatnév, amellyel indultak.
Na és persze az a fontos, hogy ennyi embert megmozgat egy esemény egy ilyen kis faluban, ahol - és ez nem negatívum, de tény - valójában alig történik valami. Mesélik, hogy főzni 10 főre kell, aki időben jön az az elkészített ételből szabadon kérhet és kaphat. Meg is terítenek a csapatok, hiszen a zsűri értékeli a terítéket is.
Persze vannak itt is titkos favoritok és többen nagyon is komolyan veszik a versenyt. Van, aki nyerni jött és ezért meg is tett mindent. Anyukámék szórakozni jöttek és igazán jól is érezték magukat. Az elkészített ételek között is van különbség, de a bonyolult, flancos ételek között simán nyerhet egy bableves is, ha jól készítették el. Míg el nem felejtem: a Víg barátnők által készített "Fejtett bableves gazdagon" idén ezüstérmes lett. Nálam persze vitte a pálmát, csak három tányérral ettem belőle és sikerült még elkunyerálnom egy literes befőttesüvegben is, így ma délután még egyszer belakok tőle...
Bár Marika néni, Anyukám barátnője kicsit szomorú volt, amikor a habarást összekapta a meleg leves, de kis kevergetés után ezek a csomók eloszlottak, én pedig speciel jobban is szeretem, ha a habarás kicsit csomós és érzem a tejföl ízét. A leveshez nagyszülői recept alapján elkészített lángos volt a második, az is aranyérmet érdemelne.
Szóval tegnap Noszlop főzött és ha átgondolom, az esemény sikere valószínűleg abban áll, hogy akit az asztalához meghív az ember, azzal mindenképpen közelebb kerülnek egymáshoz. Noszlopon pedig egy nagy közös evészet zajlott és teljesen mindegy volt, hogy a Jászságból vagy Erdélyből jött-e a csapat, jól szórakozott mindenki.
Persze igaza van Gyulabának, hogy amíg mi itt főzögetünk és a tévében is azt látjuk minden este, ahogy a celebjeink a fakanalat bűvölik, addig az ország fele éhezik. Mégis, a noszlopi eseményen résztvevők saját alapanyagból készítettek mindent, saját pénzükből vendégeltek meg mindenkit, akin arra járt. Noszlopon tehát tegnap nem éhezett senki. A példa követendő...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése