Vannak az életben érdekes szituációk. Amiknél az ember már gondolkodóba esik, hogy ez most komoly? Ilyen ez is.
Történt az, hogy az egyik kollégám apukájának a temetésére mentünk. Szomorú apropó. De valahogy úgy alakult, hogy egy másik kollégám vitt a saját kocsiján. Vele nagyjából 6 éve dolgozunk együtt. Persze nem szorosan és napi kapcsolatban, de azért elég gyakran találkozunk.
Szóval ülök a kolléga kocsijának hátsó ülésén és a felesége meg egy kolléganő beszélgetnek. Szokásos női csevely.
Mondja a kolléganő, hogy a paprika meg a paradicsom mostanában milyen műanyag ízű.
Erre a feleség, hogy bezzeg K.....on finomat ettél, ugye?
Itt kapom fel a fejem, mert mintha édesanyám 600 lelkes szülőfalujának nevét hallottam volna. Rékérdezek: hol evett?
Ő: Hát a Pisti apukájának a temetésén a múlt hónapban, mondja a feleség.
Én: ...najó, de milyen falut említettél?
ő: Hát K....ot.
Én: Akkor jól hallottam. Ki lakik K.....on?
Ő: A Pisti szülei. Illetve már csak anyukája, mert apukáját a múlt hónapban temettük.
Én: És K....on melyik utcában?
Ő: A Zrínyi utca 1-ben?
Én: ...az érdekes, mert nagyanyám meg a Zrínyi utca 3-ban lakott...
Pisti: A mamád a Margit néni?
Én: Igen, anyukám meg a Margit, a lánya...
Pisti: Szívatsz?
Én: Nem! (és sorolom a nagybátyáimat és nagynénéimet...)
Pisti: Nem mondod, hogy 6 éve együtt dolgozunk, és most kell kiderülnie, hogy az ország másik felén, egy csöpp faluban egymás mellett laknak az ősök.
Én: Mennyi erre az esély?
Pisti: Nem sok.
Én: Nem sok...
Szóval van ilyen?
Vagy ez vicc? Az élet viccelődik?
Mindenesetre azt megfigyeltem, hogy azóta másként viszonyulunk egymáshoz. Mert az ember elszakad a gyökereitől és már a szülei házát is úgy kezeli, mint egy másik világot. De a nagyszüleiét végképp. Hiszen az a gyerekkor. A nős-nőtlen meccs az utcán, amikor a féltéglával kijelölt kapuk között jól eltángáltuk fociban a szüleinket. Az ultipartik a diófa alatt, ahol 20 filléres alapon apám mindig összenyert nekem vagy nyolc körre valót a körhintán. A ringlis és a céllövölde, az elállított légpuskák és a bosszankodó céllövöldés romák, amikor mégis csak az első lövés ment félre.
Az augusztusi tömeg, mert hiába 600 fős a falu, Búcsúkor felduzzad. Hazajön mindenki, aki csak teheti. Illetve hazajött, amikor még éltek a nagyszülők. Ilyenkor otthon volt mind a hat gyerek, a családjuk, az unokák és később az unokák barátnői, feleségei, barátai, férjei és a dédunokák is.
Cseresznye, meggy és sárgabarack a kertben és az ízük számban.
Szóval egy olyan hangulat, amit csak az ért, akinek része volt benne. Aki ízlelte, hallotta, szagolta, látta.
Aki földi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése